Szerdán mutatta be a Fővárosi Operettszínház Ez Hungarikum - A magyar operett története c. gálaestjét. Szerintem fantasztikusan jó az előadás. Egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen látványos, sokszereplős (kb. 36 tagú zenekar, 30 tagú énekkar, 20 tagú tánckar, legalább 25 szereplő és a háttérben dolgozó stáb) előadás a viszonylag olcsó jegyekből hogyan finanszírozható? A több, mint 135 éves operett történetünkből legalább 50 dal hangzik el egészben, vagy részben Lehár, Kálmán, Ábrahám, Huszka, Fényes, Ránky, Kerekes, Kacsóh stb. operettjeiből. A sok tapstól a végére megfájdult a tenyerem. Szerintem KERO (Kerényi Miklós Gábor) irányításával a színház eljutott a maximumig. Nincsenek sztárok, vagy nagyon sok sztár van. Korábban nem voltak ilyen tehetséges, univerzális fiatal színészek, akiknek a tánc ugyanolyan jól megy, mint az éneklés és szerepjátszás.
Ez a darab elnyeri majd a jobboldali érzelmű nézők tetszését, mert ennyi kacagányt, atillát, dolmányt, mentét, sújtást, pitykét stb. fehérben, feketében, zöldben, rózsaszínben, zöld-pirosban még nem láttak, az tuti. Ebből következik, hogy látványos is az előadás. Amit a díszleteken megspóroltak, azt ráköltötték a színészekre, jelmezekre. Felléptek a régi nagyok is (Lehoczky, Felföldi és a többiek), de nekem legjobban Homonnay Zsolt, Kékkovács Mara, Vágó Zsuzsi, Kerényi Miklós Máté és Peller Károly, meg persze Oszvald Marika tetszett.
Ez tényleg hungarikum, de jó lenne, ha egy ipari termékünk is ilyen sikert aratna (persze nem a virgács) és büszkék lehetnénk rá.
