Most már úgy vélem, megértettem, hogy a nagy állami vállalatok miért veszteségesek állandóan. A BKV szinte összes vezetőjét lecsukták valamilyen visszaélés miatt. Nyilván újakat neveztek ki helyettük, akik úgy vélik, hogy az új seprőnek mindent ki kell söpörnie. Az első tapasztalataimat erről az új BKV honlapon szereztem. Ez egy béta verzió, ami nyilvánvalóan nem kevés pénzbe került. Engem az Utazástervező érdekelt. Ezen már térképpel és földrajzi koordinátákkal is lehet keresni, ami kétségtelenül hasznos Onedin kapitánynak, de egy olyan fővárosi lakosnak, aki egy ismeretlen címre akar eljutni, annak semmit sem ér. Nyilvánvalóan akkor téved erre a lapra az ember, ha kap egy címet, amelyről nem tudja, hogy hol, esetleg azt sem, hogy Budán, vagy Pesten van. Ebből az következik, hogy az új helyzettel nem tud megbirkózni. Mindenképpen olyan útvonaltervező kellene, ahol a pontos címet házszámmal meg lehet adni az indulási és érkezési oldalon is, márpedig a régi ilyen volt, de azt az új kéjhölgyek kidobták.
Másik hajmeresztő dolog a buszmegállók hangos tájékoztatója a járatok érkezéséről. Pl. a Margit híd budai hídfőjénél állva tapasztaltam, hogy egy hangszóró recsegve közli a 86-os busz két perc múlva történő érkezését. Erre mit tapasztaltam? A 60-as busz jött! Az egész különben is egy baromság, hiszen ha a menetrend ki van függesztve és azt be is tartják, akkor egy négy általánost végzett polgár is egy max. kétjegyű szám hozzáadásával meg tudja állapítani a várható érkezést. Ez a szisztéma sem lehetett olcsó, mert a beszédszintetizátorokon kívül a megállókat, buszokat el kellett látni érzékelőkkel, amelyek csak addig jók, míg a reggeli nagy kapkodásban a 86-os érzékelőjű buszra nem tesznek egy 60-as járatszámot. Eddig kétszer vártam itt buszra, de mindkétszer össze-vissza működött a drága rendszer.
Az új vezetők nyilván azért vetik el a régi módszereket, hogy lássák nagyszerű tevékenységüket, ők meg a saját haverjaik cégeit bízzák meg zsíros, de felesleges rendelésekkel.
Nincs pénzük, buszuk stb., de ilyen baromságokra költik a pénzüket, mint a hajdani cipőtervezői pályázat.
