Újbuda polgármestere büszkén mondja, hogy szegény családoknak biztonságérzetük javítása érdekében kedvezményes áron, mindössze 15%-os hozzájárulás ellenében hevederzárat szerelnek lakásukra. Szerintem a biztonság nem a zárakon múlik. Egyrészt aki olyan szegény, hogy a zárat sem tudja megvenni, attól nem is lehet sokat lopni, másrészt a betörők is elkerülik az ilyen helyeket. A régi bérházakat lakásokkal építették. Ezekből a rendszerváltás után társasházak lettek, a lakásokat azután kiadták, eladták vállalkozásoknak, így vannak olyan épületek, ahol az ottlakó tulajdonosok vannak kisebbségben. Ilyen épületekbe boldog-boldogtalan jár ki-be napközben, árusok, köszörűsök, hittérítők, szórólaposok, guberálók, adománykunyerálók és a szolgáltatásokat igénybevevők. A biztonságot az szolgálná, ha lakóépületekben nem lehetne gazdasági tevékenység (tánciskola, természetgyógyász, ügyvédi iroda, pártiroda stb.), boltok, iparosok a pedikűröstől az ötvösig. Ezzel két legyet üthetnének egy csapásra. Egy csomó lakás felszabadulna és az utcán üresen álló üzlethelyiségek megnyílnának. Az sem lenne rossz, ha a új társasházakban már kötelező lenne a házmester (gondnok), portás. Én ilyennek képzelem el a biztonságos lakókörnyezetet.
