Tegnap egy olcsó autóbuszos kirándulásra Ausztriába mentünk a Hauswirth Csokoládégyárba némi mikulásügyi bevásárlásra. Árnyoldala volt az egésznek, hogy részt kellett venni egy reklámbemutatón is. Háááát, lehet, hogy az egész a negyedébe került egy normál bevásárlótúrának, de az tuti, hogy ez volt az utolsó eset, amikor ilyenen résztvettem.
A történet úgy kezdődött, hogy a találkozási hely és időpont 6:55-kor a Margit-híd budai oldalán a 86-os busz megállójába lett kitűzve. Mindenki azt gondolta, hogy ez egy Ausztriai útnál logikusan a Batthyány tér felé vezető oldalon lesz. A buszra fél órát vártunk, majd richtig a másik oldalon állt meg. Mire átértünk, mi szálltunk fel utolsónak a tömött emeletes buszra, a nejemmel nem is tudtunk egymás mellé ülni, helycserére meg nem volt mód, mert egy négy űléses asztalnál hárman barátnők voltak. A herceghalmi Nimród szállóban volt az árubemutató, az ilyenkor szokásos "egészséges" főző, sütő edények, gyógylámpák, matracok, takarók, kenőcsök stb. voltak a kínálatban. Akkora baromság, hogy a 35 éves, 180 magas, 105 kilós rádumáló kereskedő elmondja, hogy ő és a családja minden ilyen terméket használ, és a több, mint száz (három busznyi ember) birka mind hisz neki, noha a testtömegindexe 32,41, amire az orvosi javaslat a következő: "Tisztelt Uram! Ön sajnos az elhízottak csoportjába tartozik, mindenképpen ajánlatos ez ügyben tennie valamit!" (Számoljátok ki a sajátotokét is.) Volt olyan hallgató, aki azt mondta, hogy a Bioptron lámpája egy csodaszer, már négy éve használja (ezek szerint eredmény nélkül) és ha ennek ellenére fájdalmat érez, akkor bekeni lóbalzsammal (ez is egy árusított "varázsszer"). No comment!
Voltak, akik sűrűn látogatták a büfét némi egészséges sör-, bor-, pálinkafogyasztásra hangulatjavító célzattal. Az általam választott ebédet utolsónak hozták ki, sietnem kellett, hogy elérjem a buszt. A szivar, aki mellett ültem, elég jól feltankolt, mert amikor leültem mellé, pár másodperc múlva éreztem, hogy nedves a nadrágom. Kiderült, hogy nyitott sörösüveg volt a zsebében, azt löktem meg és kiborult. Amikor felálltam, az egész sör az ülésre ömlött. Utána persze helyet cseréltünk, de elég kocsmaszag maradt. A továbbiakban a szomszéd apránként megitta a két dekás töménytartalékát bánatában. Kittsee-be már sötétben, esőben érkeztünk, fél órát vártunk kint, mire beértünk a boltba. Mire megvettük az ajándékokat, már 5 óra volt, 1/2 6-kor pedig már indult a busz haza. Ezután már minden zavartalan volt 1/4 9-re otthon voltunk. Itt vettük észre, hogy a csokimikulások, melyeket nejem a lábánál helyezett el, persze a fűtőtest mellett, megolvadtak, úgyhogy majd kénytelenek leszünk mi megenni, rontva a testtömegindexünket és persze itthon újakat vásárolni az unokáknak.
