Svejk impressziói II.

Eddig sem volt jó véleményem a hízelgő kifejezéssel nonfiguratívnak nevezhető graffitisekről, de most olyasmit láttam, ami - amellett, hogy pofátlanság - még kegyeletsértő is. Tavaly júliusban a három ember halálával járó repülőbaleset pilótájának egy emlékfalat festettek a városmajori teniszgyakorló falra. Idén tavasszal kijavították a téli időjárás okozta sérüléseket is. A múlt héten valaki átfestette az egészet világoskékre, majd száradás után ezt a förmedvényt csinálta:

Szörnyű, hogy ilyen emberek vannak, akik még egymásra és a halottakra sincsenek tekintettel és pénzt nem kímélve szemetekkel pingálják tele a várost.

Egymással versenyeznek az ellenzéki pártok, újabb és újabb javaslatokat tesznek a devizahitelesek megsegítésére. A legutóbbi gyöngyszem Szekeres Imre ötlete, mely szerint "a munkáltatók önkéntes alapon vállalják át dolgozóik hiteltörlesztésének 185 forint/frank feletti részét".
Hogy miért 185 HUF/CHF a határ, azt nem értem. Talán a Fidesszel nem akarnak közösködni a 180 Ft-os árfolyamban? Mellesleg a bajbajutott hitelfelvevők többsége még 160 HUF/CHF- nél vette fel a kölcsönt.
Én ezt az egész segélyakciózást abbahagynám. Miért adna ehhez pénzt a munkáltató, ha egyszer forintban fizeti a béreket, a hitelt felvevő dolgozója meg talán életében nem látott svájci frankot? Tudomásul kellene venni, hogy bármilyen támogatást az egész társadalom fogja megfizetni, legyen az árfolyambefagyasztás, vagy munkaadói segítség. Mindennek a következménye az, hogy nőnek az árak.

Van Városmajorban egy Beethoven szobor. Mellette egy zenekedvelő graffitis átfestette az egyik padot zongorabillentyűkkel. Szellemes. Az első kép a szobor és jobbra tőle a pad, a második az átfestett pad közelről:

Olvasom, hogy "Nem ítélik el az Angliában meghalt lány orvosát".
Az ilyen hírek egy kissé lelohasztják a nagy igyekezetet a külföldi munkavállalásra. Szerintem az Angliába navigáló orvosok sem lehetnek nyugodtak, mert egy fordított esetben, tehát ha egy magyar orvos követte volna el a vizsgálat nélküli kiszállást, bizonyosan egész más lett volna az elbírálás.
Konklúzió: más a humánus duma, más a valóság. Ott sem szeretik az idegeneket.
Ajánlom, hogy nézzétek meg A kelet, az kelet c. angol filmet. Azon még nevetni is lehet.

A Munka Törvénykönyvének tervezett módosítása szerint  a táppénzen lévők, a várandósok, szülési szabadságon lévők, a gyermekgondozás, illetve hozzátartozó otthoni gondozása miatt fizetés nélküli szabadságukat töltő, a beteg gyermeket táppénzen ápoló és az önkéntes katonai szolgálaton lévő munkavállalókkal a védelmi idő alatt is közölhető a felmondás.

Mitől várja a kormány és a kereszténydemokraták, hogy a munkavállalók kiszolgáltatottságának növelése mellett még javuljon is a gyerekvállalási kedv? Ilyen törvények nélkül is meg vannak félemlítve a dolgozók, hát még ezután. Ugyanúgy gondolkodnak most a fiatalok, mint a Kádár-rendszerben, amikor arra a kérdésre, hogy miért nincs több gyerek, csak annyit mondtunk, hogy ezeknek? Megjegyzem, hogy akkor három gyerek után járt a panellakás és volt munka.

Felerősíti ezt a folyamatot, hogy Orbán Viktor szerint Magyarországnak gyorsuló sebességgel kell távolodnia a válságba került zónától. Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely”  volt Magyarország számára.

A tehetséges fiatalok, orvosok mégis inkább a "kényszerlakhelyet" választják, ami tovább csökkenti a hazai gyerekszületéseket.