Tegnap Zürichben Jelena Iszinbajeva újabb világcsúcsot ugrott. Bebizonyította, hogy a berlini VB-történet csak egy kisiklás volt, pillanatnyi indiszponáltság, vagy a kedvezőtlen időjárás következménye. 30 cm-rel túlugrani a világbajnokot (Rogowska "csak" 476 cm-t ugrott) nagyon meggyőző fölény. Szerintem még van egy pár éve Jelenának és elérheti akár az 515 cm-t is. Bravó! 
Megnéztem az új Tarantino filmet, a Becstelen Brigantyk-at . Nekem nagyon tetszett, igazi tarantinós, pörgős, szellemes fikció. A II. világháború csak a történet alapötletét adja, a filmnek semmi valóságalapja nincs, legfeljebb a ruhák és a fegyverek utalnak az időpontra (meg a feliratok). A Hans Landa ezredest alakító Cristoph Waltz tetszett a legjobban, noha ő volt a negativ "hős" (ami nem kunszt, mert igazából nincs is "pozitiv" hős). A figura, a szöveg, a szellemes sokoldalúság, a szarkazmus és a színészi játék egyaránt telitalálat. Az egyetlen baja a filmnek, hogy túl hosszú (153 perc)
A 12. Atlétikai Világbajnokság nézése közben jutott eszembe: kár, hogy az időgép csak a fantázia birodalmában létezik. Ha annak idején 1936-ban a Berlini Olimpiai Stadionban Hitlernek meg tudtak volna mutatni néhány befutót ugyanezen a helyen - bár azóta ragyogóan korszerűsítették, befedték a németek - videón, vagy DVD lejátszón a 2009-es versenyekről, akkor biztosan ki sem tört volna a II. Világháború. Ha látta volna az akkoriban ismeretlen afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai, karibi országok versenyzőinek diadalmenetét, akkor ott azonnal öngyilkos lett volna, de legalábbis eszébe sem jut a hülye fajelmélete a "tiszta fajú árjákról". 
Egy kép a sok közül, a 400 m elődöntő befutója:
Szegény Blanka Vlasic rengetegszer próbálkozott már a 210 cm-es világcsúcsmagassággal és sajnos, ez tegnap sem sikerült neki Berlinben. Azért nem csekély vigasz, hogy a sok versenykudarc után világbajnok lett. Az alábbi képen a győztes 204 cm-es ugrás közben látható és szerintem világos, hogy itt is megvolt a 210 cm, csakhát a lélektan. Nem mindegy, hogy nekifutáskor az van a tudatában, hogy 204, vagy 210 cm-re tették-e a lécet.
Ma kilátogattam a Dunapartra megnézni a Red Bull Air Race időmérőjét, de a meleg, az óriás hangfalak dübörgése és a tömeg másfél óra után hazazavart. Így csak a bemutatóból láttam néhány különleges repülőgépmatuzsálemet. Először a B25 Mitchell II. világháborús bombázó és az F4 Corsair vadászgép mutatkozott be, majd a Douglas DC-3-as, az 1930 és 1940-es évek utasszállítója repült egy kört. Utazósebessége 240 km/ó volt, 32 főt tudott szállítani. Több, mint 10 000 db-ot gyártottak belőle (persze nagyrészt a II. világháború miatt). A licencet eladták a Szovjetúniónak, így LI-2 (Teve) néven a háború utáni MASZOVLET utasszállítója volt nálunk is. Végül a cseh Red Bull kötelék látványos műrepülését láttam még.
