Svejk impressziói II.

A média egy részéből állandóan lehet hallani, hogy egyes országokban milyen jól működik a multikulturális társadalom. Nos, nézzünk csak körül egy kicsit. Mindenki tudja, hogy az USA-ban külön vannak a városokban kínai, olasz, latin stb. negyedek, de ugyanez a helyzet mindenhol, legyen az Nagy-Britannia, ahol pakisztániak lakta városok vannak, de Franciaországban, vagy Németországban sem más a helyzet és most láttam egy dokumentumfilmet a Magyarországon élő kínaiakról Kicsi ország, kicsi Kína címmel. Érdemes megnézni.
Mindebből az a tanulság, hogy minden nemzetiség ápolja a saját kultúrális örökségét és sohasem lesznek a befogadó nemzet teljesen asszimilálódott tagjai, így állandósulnak az összecsapások közöttük. Az emberek nem szeretik a másságot. Még a liberálisok sem mennek lakni a kínai negyedbe, vagy a Sinnt Denise-be.

Megnéztük Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból c. a teljes huszadik századot felölelő filmjét egy család négy genárációjának bemutatásával.
Jó film, bár nagy figyelmet igényel annak megállapítása, hogy ki kicsoda és milyen a kapcsolat közöttük. Nem nagyon értettem, hogy miért készült hét évig a film, hacsak nem a pénzhiány volt az ok. Ezt a filmet nem a főleg idősebbekből álló nézőknek kellett volna megnézni, hanem a mai fiatalságnak. Egyből nem látnák olyan rossznak a mai helyzetet. A nagy igazságot az ötvenes évekbeli Berta mondja ki: "Ebben a hülye országban mindennek az ember issza meg a levét." Persze ezt Kölcsey a Himnuszban kissé finomabban írta meg. A nagy igazság az, hogy mindig olyan kormányaink voltak Szent Istvántól napjainkig, hogy az ország többsége rosszul érezte magát.

Megnéztük Az ételművészt . Nagyon érdekes film, de ha valaki a családból szakács szeretne lenni, azt távol kell tartani tőle. Bepillantást nyerhetünk néhány képzeletbeli, Michelin csillagra pályázó étterem konyhájába és életébe, ahol olyan ételek készülnek, amilyeneket életemben nem ettem és a nevüket sem tudtuk meg. Egy egyszerű, a szemünk előtt készülő omlelett sem tudnám olyanra megcsinálni, mint ahogy a filmben kinéz. Bradley Cooper nagyon jól játszik. El tudnám képzelni Daniel Craig után a következő James Bond-nak, ha eltekintenének a brit származástól.

Hallottam a rádióban, hogy a Kéményseprők Országos Szakszervezetének elnöke, Vámos Csaba azt nyilatkozta, hogy tragédiához vezethet, hogy nincs elég kéményseprő. Az általános rezsicsökkentés, az alacsony bérek csak fokozták a pályaelhagyást, pedig a kéményseprők munkája komoly szaktudást, precizitást és odafigyelést igényel. Természetesen lehet, hogy ez a megmaradt állomány nagy részére igaz, de vannak ügyes szakik, akik megoldják a keresetkiegészítést.
Az én esetemben a harmadszorra (!) elhalasztott időpontban (ami a lakók számára komoly munkaidőkiesést, indokolatlan várakozást jelentett) megjelent a szaki. Megállapította, hogy a kémény jó (egy darab újságpapír elégetésével), majd közölte, hogy egy új rendelet értelmében a beton kéményajtót zárható fémajtóra, valamint a cirkó könyökcsövét nyitható ajtajúra kell kicserélni. Tájékoztatott, hogy ezt egyedül, vagy a szokott gázszerelővel is elvégeztethetem, azonban mindkét esetben utólag kéményseprői ellenőrző vizsgálat is szükséges. Ezzel szerintem arra célzott, hogy egy általa ajánlott emberrel végeztessem a munkát. Adott egy telefonszámot, amit felhívtam. A megbeszélt időpontban megjelent egy fiatalember, elvégezte a felmérést és közölte, hogy a munka 44 ezer forintba fog kerülni. Megkérdeztem, hogy az anyag aranyból van-e, erre azt válaszolta, hogy nagyon drágák lettek a szerelvények. Mit tehettem, beleegyeztem. Később jött is két kéményseprő, akik közül az egyik csodák-csodájára az volt, aki az első vizsgálatnál megállapította a hiányosságokat és egy kódszámmal (amiről a halandó azt sem tudja, hogy micsoda) rá is írta a munkalapra. Persze számla nincs, de a kb 1 órás fekete ruhás feketemunkára, amit lehet, hogy a törvényes munkaidejükben végeztek, egész szép bevételre tettek szert.

Feltűnt nekem, hogy azok a civil szervezetek a legkövetelődzőbbek, amelyek tulajdonképpen semmivel nem járulnak hozzá a társadalom fenntartási költségeihez, legalábbis a céljaikkal. Ezek közül a két legjobb példa a kerékpárosoké és "állatvédőké" (ezt azért tettem idézőjelbe, mert nem azok védik az állatokat, akik hobbi rabszolgaként tartják őket, hanem hagyják őket természetes körülményeik között és nem üzletszerűen tenyésztik).
Fő jellemzőjük, hogy egyik csoport se fizet adót, de használják a közterületeket, tüntetnek utakért, kutyfuttatókért stb. Ugyanakkor nap, mint nap tapasztalom, hogy senkire nincsenek tekintettel, a bringások tekernek járdán, gyalogátkelőhelyen, villamossínek között, míg a kutyák melléktermékeivel tele vannak az utcák, a parkokban hiába van kutyasétáltató, mégis a gyerekjátszótér mellett kóborolnak az ebek, miközben a kedves gazdik pingpongoznak,a társasházakban ugatnak, odapiszkítanak a liftbe, lépcsőházba stb.
Végezetül a legborzasztóbb, hogy vigyázni sem tudnak állataikra, rengeteg az elveszett állat és nem is mindenki keresi őket. Bevallom, hogy nekem is van állatom, de ő egy nimfa papagáj, akit szintén szélnek eresztett valaki és egy nejlonzacskóban hozta haza a nejem majdnem 13 éve. Persze ő is szemetel, tömi az állateledel és kalitkagyártók zsebeit és nem is örülök neki, mert már évek óta nem tudunk elmenni miatta nyaralni. Akinél egyszer volt vendégségben, az többször be nem fogadja a barátságtalan, idegengyűlölő természete miatt.
Szerintem az lenne a minimum, hogy minden kerékpár és állat után vessenek ki éves adót.

Ps.: Ja, a bringásokról elfeledkeztem, akiknek se rendszám, se KRESZ vizsga nem kötelező, így természetesen 99%-uk szabálytalanul közlekedik (járdán, villamossínek között, gyalogátkelőhelyen stb). Mégis állandóan tüntetnek kerékpárutakért és legújabban gépjárművek Lánchídró való kitiltásáért (tömegközlekedés és közszolgálat kivételével). Én még nem láttam rendőrt, aki biciklist állított volna meg szabálytalanság miatt, pedig elég lenne a forgalmas útvonalak gyalogátkelőhelyeihez elmenniük.