Előrebocsájtom, hogy majdnem mindenben egyetértek a pedagógusok és a hozzájuk csatlakozott szervezetek, tüntetők követeléseivel.
Van azonban egy nagy kételyem. Amikor arra kérnek minden támogatót, hogy csatlakozzon hozzájuk, csak néhány egyszerű kérdésre szeretnék választ kapni. Hol voltak a pedagógusok, amikor 24 évvel ezelőtt Schamschula nyelvtanulásra bíztatta bezárt bányák dolgozóit? Hol voltak amikor régi patinás gyáraink (Ganz Mávag, Taurus, Digép, Csepel, Ganz Villamossági Művek stb.) megszűntek és tízezrével kerültek utcára a munkások? Hol voltak, amikor az Antall kormány lefejezte a rádiót és televíziót? Hol voltak, amikor elvették a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíját, a rokkantnyugdíjat és megalkották a szégyenletes Munka Törvénykönyvet, amiben csak a munkaadóknak vannak jogai.
Persze sokan kimaradtak, a sorolást lehetne folytatni, de a fő probléma az, hogy eddig is mindenki segítséget kért, ami természetesen elmaradt. Tudomásul kell venni, hogy ebben az országban a Fidesz egyedül kétszer is kétharmados többséget szerzett. Szerintem erről nem ők tehetnek, hanem a megvezetett, meghunyászkodó, megfélemlített, vagy lefizetett választópolgárok.
Addig, amig a tüntetők a társadalmi problémák részleteivel foglalkoznak, amig a pártok, szakszervezetek is csak osztódással szaporodnak és képtelenek meggyőzni az állampolgárokat, addig nem lesz a tüntetéseknek komoly eredménye.
