Szép idő lévén, vasárnap délután tettem egy sétát a Budai Várban. Az egyik legfrekventáltabb helyen, a Bécsi kapu előtt a Linzi lépcső (196 fok, plusz közöttük az emelkedő részek) mellett, ahová a legtöbb külföldi érkezik, láttam ez a táblát:
Ha elkészült volna az építkezés, így nézett volna ki:
Ehelyett csaknem hét évvel később ez a valóság:
Ez a rövid történet jól jellemzi a mai magyar valóságot. Politikai kurzusoktól függetlenül a Pató Pál-i szemlélet érvényesül. Ez csak akkor volt másképp, amikor még volt osztrák behatás, pl. a monarchia idején, a millennium utáni építkezéseknél. Egyetértek Jirzi Menzel-lel: "Én mindig az Osztrák-Magyar Monarchia polgárának tartottam magam, kár, hogy az nem maradt fenn."
Most meg csak a szemét...
