Jogi garanciákat követeknek a szülők.

Amikor ezt a cikket elolvastam, első pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy valóság, vicc, vagy a kötelező hit és erkölcstan oktatás szarkasztikus kifigurázása.
Nézzük végig a leendő erkölcstan oktatóval szemben támasztott követelményeket:

- példás családi életet éljenek, 
- nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban,
- legalább egy, házasságban született gyermeket nevelnek (vagy örökbe fogadtak),
- nincsenek káros szenvedélyei,
- nem dohányzik,
- nem alkoholizál,
- mentes a szexuális aberrációktól,
- otthon sem néz szexfilmeket.

Hááát, ez nem semmi! Pláne a fentiek ellenőrzése! Hol marad a magánélet szentsége?
Ráadásul SZVSZ, ha az erkölcstan oktatók elvárásai ilyen magasak, akkor én kérném a hitoktatókra is kiterjeszteni ezeket a követelményeket, különben színtiszta diszkriminációról van szó (katolikus papok nem élnek családi életet, nincs gyerekük, ha van, akkor erkölcstelenek, sokan közülük dohányoznak, rendszeresen isznak misebort, többen élnek szexuális életet, elég sokan homoszexuálisok, pedofilok és hogy otthon mit csinálnak, azt nem ellenőrizheti senki).
Ha mégis komolyan gondolták a kedves szülők ezt a néhány joint elszívása utáni illuminált állapotban született követelést, akkor bizony nem szabad sehol sem hit- és erkölcstant oktatni.