Svejk impressziói II.

Tegnap megnéztem a Centrál Színház Kisszínpadán Rob Becker: Caveman c. művét Kálloy Molnár Péter előadásában. Még sohasem jártam itt, hiszen a régi Vidám Színpad erkélyét alakították át színpaddá. Azt nem értem, hogy hogyan adtak építési engedélyt a szakhatóságok egy ilyen nehezen, szűk lépcsőkön megközelíthető kb. száz férőhelyes helyiség kialakítására. Innen ép bőrrel egy váratlan esemény bekövetkezésekor csak kevesen menekülnének meg.
A darab állítólag nagy sikert aratott a Broadway-n. Számunkra egy kissé átírta valaki, hiszen a helyszíneket, autómárkákat, cégneveket, előzményeket kénytelenek voltak a magyar viszonyokra átalakítani. A darab elején a feleség kirúg egy kövér, kopasz, rosszul öltözött férjet és utánadob rengeteg koszos zoknit, gatyát meg egy DVD lejátszót (megjegyzem, hogy mifelénk a stabil gyakorló hajléktalanok is jobban néznek ki, mint a darabban a kezdő). Én azon csodálkoztam, hogy a nem látható asszony miért ment hozzá egy ilyen manushoz?
A darabban csupa közhely hangzik el nőkről és férfiakról, elég harsány előadásban. Én már mindent hallottam, olvastam, tapasztaltam korábban. "A természet törvénye: a férfi és nő ellentétes viselkedése, bölcsességük egymásnak ellentmondó, de egymást kölcsönösen feltételező és kiegészítő iránya teremti meg az úgynevezett ősfeszültséget (Philipp Vandenberg)." Számomra nem újdonság, hogy a nők csoportosan járnak WC-re, szeretnek vásárolni felesleges dolgokat, régi dolgokra emlékeznek, amiknek semmi jelentősége (pl. milyen ruha volt rajta 15 évvel ezelőtt a barátnője eljegyzésén). Az sem vicces, hogy a férfiak szeretik a sört, a focit, nem dumálnak feleslegesen stb. Ami poén elhangzik, azt az utcai padról olvassa a főhős. Ebből egy: "- Isten halott Nietzsche. - Nietzsche halott. Isten", ami több, mint száz éves. Én ha nehezen is, de kibírtam az egy órát (tíz perccel később kezdődött, negyedórás szünet volt), 20:35-kor már jöttünk kifelé.
A darab mentségére hozzáteszem, hogy az úri (valóságshowkon és tehetségkutatókon szocializálódott) közönség hosszantartó tapssal jutalmazta a produkciót.

Én minden esetre többet röhögtem az alábbi videón négy perc alatt: