Svejk impressziói II.

Nincsen új a nap alatt. Volt egy nyilvánosan szeretett vezérnek, apának nevezett aldiktátorunk (a főnök Moszkvában gyakorolta a hatalmat), Rákosi Mátyás. Ő egy nagyon művelt ember volt, tudott helyesen írni, azonban az ország lakossága nagyon nem szerette és ennek forradalommal adott nyomatékot 1956-ban. Nos, Rákosi elvtárs adta ki Kossuth mondatát újra, amely így hangzott: "ipar nélkül a nemzet félkarú óriás". Meg is csinálta, ha nem is teljesen sikeresen, minden esetre a nagy múltú régi vállalatokat (Gamma, Ganz-csoport, Mávag, Csepel stb. meghagyta). Ezután 34 év múlva jött egy jobboldali kormány, amelynek első miniszterelnökét, Antall Józsefet a hivatalos média és történetírás csak dicsérő szavakkal említi és aki élete végén állítólag Orbán Viktorra bízta az országot. Ő másképpen gondolkodott, mint Rákosi, mert szétverte a jól működő mezőgazdasági szövetkezeteket és a nagy iparvállalatokat, privatizálta a munkásszállásokat, amelyekből szállodák és APEH központok lettek, megnőtt a munkanélküliség, Schamschula miniszter pedig elküldte az állásukat elveszített embereket nyelveket tanulni, az életszínvonal a képzetlenebb vidéki többség számára jelentősen csökkent (úgy is maradt).

Most jött egy szuperközgazdász miniszter, Matolcsy György, aki nem olyan jó helyesírásban, mint Rákosi, de újra ugyanazt mondja, mint "nagy" elődje: "Magyarország új növekedési terve rendkívül hangsúlyosan épít az újraiparosításra". Elkésett ugyan több, mint hatvan évet, de ehhez talált történelmi példákat is, melyek szerint az ősmagyarok három dologban voltak kiemelkedően jók: "agysebészetben, gasztronómiában és vendéglátásban".

Hát ez baj, ugyanis egyik kiemelkedő képességünk sem alkalmas az újraiparosítás nagy céljának megvalósítására és az egymillió adózó munkahely megteremtésére. Nagyon elszomorodtam.