Azt már megszoktam, hogy utcán, villamoson cipelik magukkal (főleg nőnemű egyedek) az ásványvizes, üdítős palackjaikat, nehogy kiszáradjanak. A múlt héten újabb tapasztalatra tettem szert, mert színházban egy csomó hölgynél - korhatár nélkül - ott volt a flakon. Én nem tudok rájönni, hogy ennek a kényelmetlen szokásnak mi az oka, magyarázata, haszna, azon kívül, hogy egy csomó ember zsebét pénzzel tömik és tönkreteszik a környezetet. Nekem is van ismerősöm, aki strigulákat húz poharanként, hogy a napi 2 1/2 literes ásványvíz fogyasztása nehogy csorbát szenvedjen, mert ezt olvasta a Kiskegyedben, vagy hallotta a barátnőjétől az egészséges életmóddal kapcsolatban.
Hát ezeknek a hölgyeknek üzenem, hogy az embernek akkor kell innia, amikor szomjas, hiszen ezt a szervezete jobban tudja, mint a népszerű magazinok tele horoszkóppal, jósnőkkel, javasasszonyokkal és jobbnál-jobb táplálékkiegészítő, mindenre jó gyógynövénykészítményekkel, fogyasztószerekkel, mágneses eszközökkel stb.
Az emberek egészségének sokkal többet ártanak kis szomjúságnál az eldobott PET palackok, a gyártás, kitermelés során felhasznált vegyi anyagok, a rengeteg energia és a szállítással járó környezetszennyezés, ami szinte felmérhetetlen károkat okoz nekünk és utódainknak egyaránt.
Ehhez csak egyetlen adat: az Egyesült Királyságban csak az ásványvizek kiszállítása során évi 32 ezer (!) tonna széndioxidot bocsájtanak ki a járművek. A vendéglők számára környezetvédő ajánlást bocsájtottak ki, hogy az asztalokra palackozott víz helyett csapvizet helyezzenek ki kancsóban. Én csapvizet iszom.
